" Sing a New Song!” - "Énekeljetek új éneket!"
SCRIPTURE READING: Psalm 96:1–6 on page 934
TEXT: Psalm 96:1
Today we will have a little more music than we usually do on our Sundays. After our worship service and a light reception, we will gather for a concert. So perhaps this is a good Sunday to ask: Why is music so important to us? Why can it sometimes reach us in ways that words cannot?
Music is present throughout our lives. We sing at weddings, birthdays, Christmas, we sing to babies when they cannot even talk, and even funerals, when words are difficult to find.
The neurologist Oliver Sacks was studying how music can reach the memory of those suffering with serious memory loss. He once described how, after his mother's death, he felt emotionally numb. Then one day, he heard Schubert's music coming through an open window. Suddenly, happy childhood memories returned to him, and something inside him began to come alive again. Nobody gave him a lecture or “explained away” his sadness. Music simply reached a place that words could not.
Perhaps that is why music has always been part of our faith. Moses sang, David played his harp, Mary sang, and even Jesus and His disciples sang together.
And there is something wonderful about singing in church: we do it together. Some voices are strong others quiet, and some of us are just trying to find the right notes. Yet somehow, all those different voices become one.
Remember during the COVID lockdowns in Italy, when neighbors began singing from their balconies? They couldn't visit one another, but they could share a song. Their problems hadn't disappeared, but for a moment, they felt connected again.
That is a beautiful picture of the church. We come with different joys and worries, but we worship together, encouraging and supporting one another.
And then our Psalm says,
“Sing to the Lord a new song.”
Does that mean we need new hymns? Well, perhaps a few wouldn't hurt! But I believe it means something more: God is still at work in our lives, bringing new opportunities and new beginnings.
Sometimes, especially as we grow older, we begin to think that most of life's important opportunities are behind us. But Abraham was seventy-five when God called him, and Moses was eighty when he began leading Israel.
Of course, God doesn't expect everyone to lead a nation! Sometimes a new beginning is simply learning something, trying a new activity, Saying yes to an invitation when our first instinct is to stay home. Sometimes it means realizing that we have talents and experiences that could be a blessing to others.
Life also brings changes we never wanted. We lose loved ones, our health changes, or we retire. Yet even in these circumstances, God can help us discover new purpose.
Maybe today's most encouraging message: As long as God gives us another day, He gives us another opportunity to do something meaningful with it.
So let us welcome each new day with hope, remembering that God is not finished with us yet. There are still things to learn, people to encourage, gifts to share, and reasons to be thankful.
LEKCIÓ: Zsoltárok Könyve 96:1-6
TEXTUS: Zsoltárok Könyve 96:1
A mai istentiszteletünk alapigéjében a zsoltáros egy érdekes felhívással fordul hozzánk: „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” Nem egyszerűen azt mondja, hogy énekeljünk, hanem azt, hogy új éneket énekeljünk.
Vajon miért fontos ez? Talán Isten már megunta a régi énekeket? Aligha. Ha valaki, akkor mi, reformátusok igazán ragaszkodunk a régi énekeinkhez. Vannak zsoltáraink és dicséreteink, amelyeket évszázadok óta énekelünk, és remélem, még sokáig énekelni is fogunk.
De az új ének nem feltétlenül új dallamot vagy szöveget jelent. Sokkal inkább, hogy Isten ma is munkálkodik az életünkben. Ma is történhet velünk valami, amiért hálát adhatunk. Ma is felfedezhetünk valamit a szeretetéből, és adhat új lehetőséget.
Van egy történet egy indiai származású férfiról, Fauja Singhről. Életében sok nehézségen ment keresztül. Elveszítette feleségét, majd az egyik fiát. Idős korában Angliába költözött, és elkezdett rendszeresen sétálni, majd futni. Egy nap meglátta a tvben a londoni maratont, és elhatározta, hogy ő is szeretné lefutni. Ebben talán még nem is lenne semmi különös. Csakhogy Fauja Singh ekkor már közel kilencven éves volt!
És nemcsak elhatározta, hanem meg is tette. 89 évesen teljesítette élete első maratonját, a több mint 42 kilométeres távot. De itt még nem állt meg. Tovább futott, és 100 évesen még egy maratont teljesített Torontóban.
Gondoljunk csak bele! Amikor a legtöbb ember már rég nem tervez új sportkarriert, ő akkor kezdte el élete egyik legnagyobb “kalandját”. Persze nem mindannyiunknak kell kilencvenévesen maratont futni. Én például most sem vállalkoznék rá különösebb lelkesedéssel! De a története feltesz egy fontos kérdést: vajon miről mondtunk már le csak azért, mert úgy gondoltuk, ahhoz túl késő van?
Milyen könnyen eljutunk oda, hogy azt mondjuk: ilyen vagyok, ilyen voltam mindig, és már ilyen is maradok. Pedig Isten nemcsak a múltunk Istene. Nemcsak akkor volt velünk, amikor fiatalok voltunk, családot alapítottunk, vagy életünk fontos döntéseit meghoztuk. Isten ma is velünk van, és ma is tud valami újat kezdeni velünk.
És ehhez nem kell feltétlenül valami rendkívüli esemény. Egy egészen átlagos nap is tartogathat új lehetőségeket. Megtanulhatunk valamit, amire korábban nem volt időnk. Egyszerűen felfedezhetjük, hogy amit eddig természetesnek vettünk, az valójában milyen nagy ajándék. Ezek sokszor nem látványos dolgok. De egy-egy ilyen apró pillanat is lehet egy “új ének” kezdete.
A zsoltáros ma arra hív bennünket, hogy ne csak a múltunk “énekei“ ismerjük, hanem legyünk nyitottak arra is, amit Isten ma szeretne megmutatni nekünk.
Amikor ma azt halljuk, hogy „Énekeljetek az Úrnak új éneket!”, gondoljunk arra, hogy Isten még ma is adhat új okot a hálaadásra, új lehetőséget a szolgálatra és új örömet az életünkbe. Ámen.
